2. fejezet

Első órá angol. Tiszta unalom. Az egész órát végig "aludtam". Szerencséra a tanároknak eszükbe se jutott velem foglalkozni. A második órám matek volt ami ugyan úgy telt mint a harmadik és a negyedik. Az óra végét jelző csengőt már alig vártam. A menzára menet találkoztam Aliceval és Jasperral.
- Szia Alice! Szia Jasper!-biccentettem nekik.
- Engem vártok?-kérdeztem tőlük.
- Gyors a felfogásod!-forgatta a szemét Alice.
- Igen, csak nem hiányoztam?-probáltam poénkodni.
- Látom ma nagyon humoros kedvedben vagy.-gúnyolodott-Inkább ezt nézd meg!
Egy látomást mutatott ami valószínű nem ebben a városban volt. Gondolom Londonban. Egy iskola elötti parkolóban voltunk mind az öten a kocsiknál álltunk és beszélgettünk, és akkor egyszercsak beszáguldott egy piros Ferrari és 4-5 hellyel arrébb az én Volvomtól. Ez csak vámpír lehet senki más nem száguldozik így fényes nappal, mint egy fajtánkbeli. És ekkor kiszált belőle egy nő. Háttal állt nekem majd mintha megmerevedett volna gondolom megérezte a illatunkat és emberi tempoban megfordult. A tekintete végig járt bennünket majd megállt rajtam. A szeme ugyanolyan volt mint a milyenk, aranybarnák. A látomásnak itt vége akadt. Egy pillanatig még dermedtem álltam a többiek mellett. Hallottam, hogy Emmették is odaértek.
- Edwardnak meg mi a baja?-kérdezte Emmett.
- Azt hiszem a mi kis Öcsikénk becsajozott, akarom mondani be fog csajozni.-nevetett Jasper.
- Huh az anyját Öcsi gratulálok!-veregette meg a vállamat amitől magamhoz tértem-És ki a szerencsés?
- Emm létszi hagyjál békén!-morogtam alig hallhatóan.-Nem vagyok szerelmes!
- De az leszel Edward.-somolygott mellettem Alice.
- Oké ezt most befejeztünk!-és már a menza ajtajából néztem vissza rájuk, akik csak mosolyogtak.
- Végre Edward megtalálja az igazit.-ugrándozott Alice Rose mellett.
- Pompás-Rosaliet teljesen hidegen hagyta ez az egész.
Én. Szerelmes. Ez még szokatlan, sohase tudtam igazán milyen szerelmesnek lenni. Hallottam már olyan kifejezéseket, hogy "elállt a lélegzetem" vagy "felgyorsult a szívverésem" és "görcsbe rándulta hasam amikor megláttam". Nah most ebben az a poén, hogy én egyiket sem fogom érezni. Ugyanis jóformán az én szívem nem dobog 100 éve, levegőre nincs szükségünk, és valószínű, hogy a hasam sem fog fájni.Míg a menzán ültünk a többiek mind azon agyaltak, hogy vajon hogy néz ki? Csak Alice és én látta, hogy néz ki valójában. Barna derékig érő haj, kb 170 cm, karcsú test. Nagyon szép lány volt, de azt nehéz elhinni, hogy neki majd pont én fogok kelleni mikor több vámpír is futkozik a Földön. Míg ezen gongolkoztam az idő is elment. 5 perc múlva csengetnek. Felálltam és a többekre néztem, majd ők is követték a példámat. A helyére vittük a tálcánkat és indultunk kifelé, mikor Alice megtorpant és elködösült a tekintete.
Egy látomás. Épp indultunk hazafele, kiléptünk az ajtón és indultunk a kocsik fele amikor hirtelen előjött a nap és mi vakítóan csillogtunk. Mindenki minket nézett elszörnyedve. A látomásnak vége.
- Délután ki fog sütni a nap ugyhogy irány a kocsik.-adta ki az utasításokat. És már indult is a parkoló fele, amikor megállítottam.
- Öhm Alice, ha az emlékezetem nem csal már pedig nem szokott-itt elkuncogtam magam-akkor nem ma akartál kiíratkozni az iskolából?-elgondolkozot egy pillanatra majd válaszolt.
- De ma akartam, de már nem lesz időnk. Majd Carlisle felhívja telefonon az igazgatót. Ne akadékoskodj folyton Edward.-förmedt rám.
Hazafelé is velem jöttek Jezzék.Otthon Esme és Carlisle a nappaliban vártak minket.
- Carlisle ki kéne íratni minket az iskolából és az újba pedig be! Elintézed nekünk?-rohanta le Carlislét.
- Persze Alice.-és már a nappaliban sem volt.
- Mikor kezdünk pakolni Esme?-fordult Esméhez.
- Hát nem is tudom, szerintem elkezdhetjük akár ma is.-felelte bizonytalanul.
- Remek! Akkor minkenki kezdi a saját szobájában.-pattant fel a kanapéról, de Jasper visszafogta.
- Kicsim, Esme azt mondta, hogy ma nem azt hogy most azonnal.-nyugtatta Jezz.
- De arra gondoltam, hogy ha előbb végzünk akkor hamarabb is költözünk.-a végén már szinte könyörögve nézett Esmére és Carlisléra, aki közben vissza is ért.
- Ez vicces-röhögött Emmett-úgy viselkedik mintha az Ő barátnőjét ismernénk meg pár nap múlva. Igaz Edward?
- Fogdd be!-sziszegtem neki.
- Aszthiszem mi lemaradtunk valamiről.-értetlenkedett Carlisle miközben visszajött a nappaliba.
- Az nem kifejezés.-röhögött Emmett
- Szóval miről is van szó? Kinek a barátnője?-kérdezett a lényegre Esme.
- Hát az úgy volt, hogy mentünk Roseval a menzára és......-kezdett bele Emmett.
- Lehetne csak a lényeget?-kérdezte Carlisle.
- Persze!-vágott közbe Alice-Éppen angolon ültem, mikor lett egy látomásom. A londoni iskola parkolójában voltunk és akkor egyszercsak beszáguldott egy fajtánkbéli és Edwarddal összeakadt a szemük. Röviden és tömören ennyi.-kacsintott rám Alice. Én erre csak égnek emeltem a szemem.
- Oh, hát ez nagyszerű!-lelkendezett Esme-Végre te is megtalálod az igazit. Drágám ez csódálatos.-és közben odajött hozzám és jó szorosan megölelt. Mikor elengedett a szemembe nézett és láttam rajta, hogyha sírni tudna akkor most bizony sírna.
- Oké, akkor most már mindenki tud mindent! Kezdhetünk pakolni?- esküszöm már csak az hiányzik, hogy elkezdjen toporzékolni.
- Kezdhetünk Kicsim.-mondta neki Esme.
Pár óra mulva mindenki összepakolt mindent. Ruhákat, könyveket, CD-ket, és egyép fontosabb dolgokat. Amikor már a kocsikban voltak a dobozok én még visszamentem és körülnéztem majd bezártam magam mögött az ajtót. Kb. 100 év múlva jövünk ide legközelebb, de remélhetőleg akkor már nem egyedül jövök vissza.


Itt a 2. fejezet.Jó olvasást! és komikat!puss mindenkinek