3. fejezet

Órákig autóztunk, majd megláttam az autósztrádán a város fényeit. A házunk mint mindig a várostól nem messze az erdő szélén van. A házunk majdnem olyan mint az összes többi. Olyan Cullenes. 2emelet magas. Sorban parkoltunk le a ház előtt. Carlisle ment előre, hogy kinyissa az ajtót. Én megfogtam a csomagjaimat és egyenesen mentem fel a szobámba. Az én szobám mindig a legtávolabb van a többiekétől. A földszinten van a nappali, étkező, konyha. Az első emeleten van 4 szoba: Rosaliéké, Aliceéké, Esmeéké és Carlisle dolgózószobája. A második emeleten vannak a vendégszobák és nem utolsó sorban az én szobám. Ez a szoba is szinte ugyan úgy van berendezve mint az összes többi:rengeteg CD-k, a legmodernebb hifi berendezés, plazma tv és egy fekete bőrkanapé.

Ma péntek van, szóval van még 3 napunk iskolakezdésig. Pöpec. Alice ebben a 3 napban még vásárólni is el szeretne menni, amivel nem is lenne ekkora gubanc ha nem szándékozna minket is elvinni a plazába amit ma tervezett el egész pontosan, és csak szombat vasárnap megyünk vadászni. Nah azt már valahogy nagyon várom. A kipakolással hamar végeztem nem is csoda nekem életembe nem volt annyi cuccom mint a lányoknak mostanában. A ruháim végeztével levettem egy CD-t a polcról és beraktam a hifibe, majd lefeküdtem úgymond pihenni. Egy idő után arra eszmélek, hogy kopogtatnak.

- Gyere be!-szoltam ki és halkitottam a hifin is egyszerre.

- Hy Edward! Öltözz fel és már indulhatunk is. A többiek már készen vannak.-mondta majd fordult is ki a szobámból.

- Igen? Készen vannak? Még Emmett is? Mert ha Ő nem megy akkor kellene valaki aki elkísér vadászni, mert most már úgy érzem hogy nem sokat birnék ki emberek között-Alice egy picit elgondolkozott egy kicsit majd visszafordult felém és én már azt hittem hogy sikerül megtévesztenem de ez egy nagy tévhit volt részemről méghozzá nagyon nagy.

- Jó probálkozás Öcskös és ezt be is vettem volna ha nem tudnám h már több mint 100 éve vagy vámpír.-a francba, hogy az csudába vette észre! Ezt nem hiszem el. Ilyen komolyan mondom nincs! Hogy lehetne egyszer az életbe becsapni ezt a nőszemélyt! Háborogtam magamban.

- Kössz Jasper!-hm így már mindent értek a kis papucs ezt még visszakapja, de még hogyan.

- Bocs Edward, ha én nem uszom meg akkor senki sem fogja!-mondta majd már Alice mellett ült a Volvom hátsó ülésén. Bezzeg én fuvarozzam Öket.Nah mindegy felesleges magamba morognom azzal egy csöppet se lesz jobb.

- Igyekezz már Edward minél hamarabb megyünk annál hamarabb jöhetünk is haza!-türelmetlenkedett Alice.

- Nem Alice nálad az semmin sem vátoztat hogy milyen korán vagy későn indulink te ugyanolyan sokáig vásárólsz minnt mondig nálad semmi sincs időhöz kötve. Vagy netalántán rosszul tudom?-kérdeztem kihívoan.

- Ne kummogj már Edward hannem indíts már!-utasított nah kicsoda naná hogy Alice.

- Várjunk csak Carlisle hol van?-kérdeztem gyanakodva.

- Jah Edward ülj már be szerinted hol lenne éppen Carlisle? Hát bement az itteni kórházba.

Az egész napot azzal töltöttem, egyik fülkéből a másik fülkébe futkoztam egy raklap ruhákkal. Emmett Jasper és én az utolsó 2 órában csak egy padon ültünk és a bejáratót néztünk megállás nélkül, mikor bukkan fel Esme, Rose és Alice. Egy kis ideig még bámultunk magunk elé sztán megéreztük a lányok illatát. Nah végre! gondoltam magamban.

- Jaj fiúk ennyire ne unjátok már magatokat könyörgök!-sajnálkozott Alice.

- Mi probálkoztunk, de egyszerűen nem megy! Menjünk már haza!-rimánkodtam.

- Igen mi is menni akarunk!-nézett Emmett rám és Jasperre.- Én ezt épp ésszel nem birom már sokáig. Legalább akkor ne töszmörögjetek ennyit ha mi is itt vagyunk veletek.-kezdett hadonászni Emmett köztünk.

- Tisztára mint az óviba. Mikor nőttök már fel?-kérdezte Rose költöien.

- Hát Drágám ezzel a kérdéssel már jó régen elkéstél-rötyögött Emm.

- Ha-ha nagyon vicces vagy ma Édesem.

- Oké-oké én most megyek vadászni aki velem szeretne jönni az most jöjjön mer én már nem birom sokáig.-kérdeztem, de már félig az ajtót fixiroztam.

- Várj Edward ha jól látom akkor mindenki megy.

- Oké akkor vágta!-és én már rég benn voltam az erdő küzepén.

Fogalmam sincs hogy mennyi ideje vadászok már már egyik oroszlánról és szarvasról a másikra, de egyszercsak Alice buksiját véltem felfedezni a fák közül.

- Gyere Edi lassan mennünk kell a suliba.-kezdett hugi a ház felé ráncigálni.

- Utálom ha így hívsz! Csak szimplán Eaward! Okés?

- Jolvanna azért nem kell leharapni a fejem. Fussunk versenyt?

- Ugyis tudod, hogy én fogok nyerni.

- Attól még futhatunk egyet.

- Ha ennyire veszteni akarsz? Állok elébe.-és már futottunk is.

Kis idő után odaértünk a házhoz. a nappaliba érve én megálltam, Alice pedig tovább futott az emeletre, amilyen gyorsan eltünt olyan gyorsan elő is bukkant.

- Mindenkinek kitettem az ágyára, hogy mit vegyen fel ugyhogy tünés öltözni! 5 perc és indulunk.

Nagy nehezen fölbattyogtam a szobámba és átöltöztem pedig az előző ruhámnak sem volt semmi baja. Nah mindegy én nem veszekszek senkivel sem.

Pár perc múlva el is indultunk az iskolába. A parkólóba érve Alicenak látomása lett de mire rákoncentráltam volna már el is rejette előlem. Majd megszólalt.

- 5, 4, 3, 2, 1-amint végzett a számolással egy lepukkant Chevy gurult be a parkólóba.Mindenki elkezdett akkorát nevetni, hogy szegény lányt sajnáltam akinek lővése sem volt mi a nyavaján röhögünk ennyire.-Oké-oké ez csak poén volt. És 3, 2, 1.-És zumm. Egy piros ferrari volt ha jól láttam. Ugylátszik ez a csaj nem fél az itteni rendöröktől. És ekkor a lány kiszállt a kocsiból és nekem az államat valahonnan a csatorna mélyéről kellett összevakarnöm. ?ég életemben nem láttam ilyen gyönyörő lányt. A lány körülnézett és rajtunk megakadt a szeme, de azon belül is inkább rajtam. Aminek én felettéb nagyon örültam.

Ne haragudjatok rám annyira hogy ennyit késtem de 3 teljes hétig nem voltam gép közelbe. nah de nem mentegetözök itt a 3. fejezet jó olvasást! bétázni már nem volt időm elküldeni mer már igy is ég a pofám h ennyit késtem! Még 1x ne hari érte! kérek szépen sok-sok komot léccy! xoxo Sabella