2. fejezet

Első órá angol. Tiszta unalom. Az egész órát végig "aludtam". Szerencséra a tanároknak eszükbe se jutott velem foglalkozni. A második órám matek volt ami ugyan úgy telt mint a harmadik és a negyedik. Az óra végét jelző csengőt már alig vártam. A menzára menet találkoztam Aliceval és Jasperral.
- Szia Alice! Szia Jasper!-biccentettem nekik.
- Engem vártok?-kérdeztem tőlük.
- Gyors a felfogásod!-forgatta a szemét Alice.
- Igen, csak nem hiányoztam?-probáltam poénkodni.
- Látom ma nagyon humoros kedvedben vagy.-gúnyolodott-Inkább ezt nézd meg!
Egy látomást mutatott ami valószínű nem ebben a városban volt. Gondolom Londonban. Egy iskola elötti parkolóban voltunk mind az öten a kocsiknál álltunk és beszélgettünk, és akkor egyszercsak beszáguldott egy piros Ferrari és 4-5 hellyel arrébb az én Volvomtól. Ez csak vámpír lehet senki más nem száguldozik így fényes nappal, mint egy fajtánkbeli. És ekkor kiszált belőle egy nő. Háttal állt nekem majd mintha megmerevedett volna gondolom megérezte a illatunkat és emberi tempoban megfordult. A tekintete végig járt bennünket majd megállt rajtam. A szeme ugyanolyan volt mint a milyenk, aranybarnák. A látomásnak itt vége akadt. Egy pillanatig még dermedtem álltam a többiek mellett. Hallottam, hogy Emmették is odaértek.
- Edwardnak meg mi a baja?-kérdezte Emmett.
- Azt hiszem a mi kis Öcsikénk becsajozott, akarom mondani be fog csajozni.-nevetett Jasper.
- Huh az anyját Öcsi gratulálok!-veregette meg a vállamat amitől magamhoz tértem-És ki a szerencsés?
- Emm létszi hagyjál békén!-morogtam alig hallhatóan.-Nem vagyok szerelmes!
- De az leszel Edward.-somolygott mellettem Alice.
- Oké ezt most befejeztünk!-és már a menza ajtajából néztem vissza rájuk, akik csak mosolyogtak.
- Végre Edward megtalálja az igazit.-ugrándozott Alice Rose mellett.
- Pompás-Rosaliet teljesen hidegen hagyta ez az egész.
Én. Szerelmes. Ez még szokatlan, sohase tudtam igazán milyen szerelmesnek lenni. Hallottam már olyan kifejezéseket, hogy "elállt a lélegzetem" vagy "felgyorsult a szívverésem" és "görcsbe rándulta hasam amikor megláttam". Nah most ebben az a poén, hogy én egyiket sem fogom érezni. Ugyanis jóformán az én szívem nem dobog 100 éve, levegőre nincs szükségünk, és valószínű, hogy a hasam sem fog fájni.Míg a menzán ültünk a többiek mind azon agyaltak, hogy vajon hogy néz ki? Csak Alice és én látta, hogy néz ki valójában. Barna derékig érő haj, kb 170 cm, karcsú test. Nagyon szép lány volt, de azt nehéz elhinni, hogy neki majd pont én fogok kelleni mikor több vámpír is futkozik a Földön. Míg ezen gongolkoztam az idő is elment. 5 perc múlva csengetnek. Felálltam és a többekre néztem, majd ők is követték a példámat. A helyére vittük a tálcánkat és indultunk kifelé, mikor Alice megtorpant és elködösült a tekintete.
Egy látomás. Épp indultunk hazafele, kiléptünk az ajtón és indultunk a kocsik fele amikor hirtelen előjött a nap és mi vakítóan csillogtunk. Mindenki minket nézett elszörnyedve. A látomásnak vége.
- Délután ki fog sütni a nap ugyhogy irány a kocsik.-adta ki az utasításokat. És már indult is a parkoló fele, amikor megállítottam.
- Öhm Alice, ha az emlékezetem nem csal már pedig nem szokott-itt elkuncogtam magam-akkor nem ma akartál kiíratkozni az iskolából?-elgondolkozot egy pillanatra majd válaszolt.
- De ma akartam, de már nem lesz időnk. Majd Carlisle felhívja telefonon az igazgatót. Ne akadékoskodj folyton Edward.-förmedt rám.
Hazafelé is velem jöttek Jezzék.Otthon Esme és Carlisle a nappaliban vártak minket.
- Carlisle ki kéne íratni minket az iskolából és az újba pedig be! Elintézed nekünk?-rohanta le Carlislét.
- Persze Alice.-és már a nappaliban sem volt.
- Mikor kezdünk pakolni Esme?-fordult Esméhez.
- Hát nem is tudom, szerintem elkezdhetjük akár ma is.-felelte bizonytalanul.
- Remek! Akkor minkenki kezdi a saját szobájában.-pattant fel a kanapéról, de Jasper visszafogta.
- Kicsim, Esme azt mondta, hogy ma nem azt hogy most azonnal.-nyugtatta Jezz.
- De arra gondoltam, hogy ha előbb végzünk akkor hamarabb is költözünk.-a végén már szinte könyörögve nézett Esmére és Carlisléra, aki közben vissza is ért.
- Ez vicces-röhögött Emmett-úgy viselkedik mintha az Ő barátnőjét ismernénk meg pár nap múlva. Igaz Edward?
- Fogdd be!-sziszegtem neki.
- Aszthiszem mi lemaradtunk valamiről.-értetlenkedett Carlisle miközben visszajött a nappaliba.
- Az nem kifejezés.-röhögött Emmett
- Szóval miről is van szó? Kinek a barátnője?-kérdezett a lényegre Esme.
- Hát az úgy volt, hogy mentünk Roseval a menzára és......-kezdett bele Emmett.
- Lehetne csak a lényeget?-kérdezte Carlisle.
- Persze!-vágott közbe Alice-Éppen angolon ültem, mikor lett egy látomásom. A londoni iskola parkolójában voltunk és akkor egyszercsak beszáguldott egy fajtánkbéli és Edwarddal összeakadt a szemük. Röviden és tömören ennyi.-kacsintott rám Alice. Én erre csak égnek emeltem a szemem.
- Oh, hát ez nagyszerű!-lelkendezett Esme-Végre te is megtalálod az igazit. Drágám ez csódálatos.-és közben odajött hozzám és jó szorosan megölelt. Mikor elengedett a szemembe nézett és láttam rajta, hogyha sírni tudna akkor most bizony sírna.
- Oké, akkor most már mindenki tud mindent! Kezdhetünk pakolni?- esküszöm már csak az hiányzik, hogy elkezdjen toporzékolni.
- Kezdhetünk Kicsim.-mondta neki Esme.
Pár óra mulva mindenki összepakolt mindent. Ruhákat, könyveket, CD-ket, és egyép fontosabb dolgokat. Amikor már a kocsikban voltak a dobozok én még visszamentem és körülnéztem majd bezártam magam mögött az ajtót. Kb. 100 év múlva jövünk ide legközelebb, de remélhetőleg akkor már nem egyedül jövök vissza.


Itt a 2. fejezet.Jó olvasást! és komikat!puss mindenkinek

Bolond szívem csak az Ővé

1. fejezet

(Edward szemszöge)

Egy ujjab unalmas nap. Már megint. Ráadásul lassan költözünk legalábbis Carlisle gondolataiből ezt vettem le. Már igy is tovább maradtunk it. Több mint 5 év. A vámpíroknak ez soknak számít. Na mindegy Vancouverből Londonba költözünk. A lányok ennek kifejezetten örülnrk. Nagyobb város több vásárlási lehetőség. Hurrá! hétfő reggel 6 óra körül járhat az idő. Mindenki a saját szobályába van. A családom 7 tagból áll. Carlisle tölti be az apánk szerepét, Esme az anyánk szerepét. 5-en vagyunk úgymond tesvérek, de persze nem vérszerinti. Emberévbe számolva Emmett az idősebb majd őt követi Jasper, Rosalie, Alice és én. Emmett és Rosalie egy pár ahogy Alice és Jasper is. Nekem nincs párom és szerintem már nem is lesz. Ha 100 év alatt nem találtam meg akkor már nem is fogom. Alice szerint meg fogom találni csak még nem jött el az ideje. Ilyenkor meg szoktam kérdezni, de csak poénból, hogy mikor jön el sz ideje, vagy látsz-e valamit a jövőbe. És erre a válasz, hogy kidugja a nyelvét egy mosoly kiséretében. Jah persze Alice látja a jövőt. Igen vannak köztünk "különlegesek". Jasper érzi az emberek érzelmeit és irányítani is tudja azokat, én pedig hallom minden egyes ember gondolatát. Elég bizarr. És ami a leggázabb nem tudom kikapcsolni. Az egész olyan mintha egyszerre 1000 ember szolna vagy épp kiabálna hozzám.

- Edward!-hopp ez Alice kissé mérges hanja volt. Ugylátszik ma nem leszek épp beszámítható állapotba.

- Mondd!-kiabáltam neki vissza.

- 2 perc és lent legyél elkésünk!-és ennek most érdekelni kelle?- Jah és Jasper és én ma veled megyünk!-ahoz képes, hogy mindenkinek saját kocsija van inkább beleegyezek. Alicevel nem lehet vitatkozni mindig Ő nyer.

- És azt nem lehetne......?

- Felejtsd el!-hogy ma ne megyek be a suliba. Akartam volna kérdezni.-Edward egy hetet már fél lábbal is kibirhatnál! Nagy levegő és kifúj.

- Oké fogtam.

- Rose, Emm! Gyertek már elkésünk!-ahogy végzett a mondattal már jöttek is.

- Csocsi Öcsi!-nézett rám kalján vigyorral a pofiján. Emm állandóan idétlenkedik és beszológat, és mostanába valahogy mindig engem talál nézni a célpontnak. Gyerekes és nagyon fárasztó.

- Miaz talál te is velem szeretnél jönni?-vágtam neki viszza.

- Inkább megyek veled mint az én egyetlen drága szerelmemmel? Te megvesztél?-talált sűllyedt!

- Emmett Cullen most megbántottál!-vágtam sértödőtt képet.

- Ha-ha Öcsi nagyon vicces vagy. Komolyan.-hát még te szakadtam magamban."Ennek most meg megint mi a baja!"-kérdezte magától! Itt Jasper akkorát röhögött hogy már én sem birtam tovább és elnevettem magam.

- Nagy volt Edward, teljesen betojt.-nyújtotta pacsira a kezét és belecsaptam. Itt már mindenki röhögött kivéve Emm-met. szerintem még mindig nem esett le neki.

- Most meg min röhögtök?-kérdezte sértetten.

- Rajtad Bátyuskám!

- Oké a napi poén is megvolt és természetesen nem tőled Emm-Alice nézett rá jelentőségteljesen-úgyhogy azt hiszem indulhatunk a suliba!

- Nem édesem elmondod hogy mi volt olyan vicces!fujtatott.

- Te édesem!-vágta rá.

- Én hisz nem is csináltam semmit. Tudodmit nem is érdekel asszem ma nem mek suliba. Rose ugye ithon maradt apucival?nézett szerelmére.

- Emmett ehez most semmi kedvem.....-kezdte de Emm közbe szolt.

- Oké akkor sziasztok.-és indult fel a szobályába, de Rosalie utánna kiabált.

- Drága egyetlen szerelmem ha nem hagyod abba ezt azonnal 1 teljes évig eljösz velem minden egyes alkalommal vásárólni! Felfogtad Szívem?-huh asszem most bepöccent.

- Mirevártok még tapsra?-és már nyitotta is Rosenak az ajtót.

- Erröl van szó!-mulatott rajta.

- Ahogy mondod Szívem!-és már a kocsijukban is ültek. Ők egy piros BMW-vel mentek, én meg az ezüstszínű Volvommal. Jezzék hátra ültek. Tisztára ugy érzem magam mintha a sofőrjük lennék. Nem telt bele 5 perc és már a parkolóba kanyarodtunk be. Még ki se száltunk de már minden szem ránk szegezödőtt. Klassz. kiszálltunk és már indultunk is mindenki a saját osztályába. Legközelebb csak a menzán találkozom velük.

Ez volt az 1. fejezet. Ennyi telt tölem most igy elsőre. Ha szerintetek jó lett vagy rossz nyugodtan írjátok meg. Nem lesz mindig ien rövid.-remélhetőleg- nah akkor várom a komikat hogy érdemes-e folytatnom vagy inkább hagyjam a csudába. Kövi nem tom miko lesz. Valószínű, hogy majd ki fogom írni! Puss mindenkinek!

Sziasztok megjöttem :D

Eddig ez az első blogom. Rettentően sok fanficet olvastam és gondoltam én is írok egyet vagy legalábbis megprobálom. Szeretném ha írnátok sok-sok kommit (jót rosszat egyaránt). A prológust még a héten fel fogom varázsolni!igérem:D pusszantok mindenkit!