Bolond szívem csak az Ővé

1. fejezet

(Edward szemszöge)

Egy ujjab unalmas nap. Már megint. Ráadásul lassan költözünk legalábbis Carlisle gondolataiből ezt vettem le. Már igy is tovább maradtunk it. Több mint 5 év. A vámpíroknak ez soknak számít. Na mindegy Vancouverből Londonba költözünk. A lányok ennek kifejezetten örülnrk. Nagyobb város több vásárlási lehetőség. Hurrá! hétfő reggel 6 óra körül járhat az idő. Mindenki a saját szobályába van. A családom 7 tagból áll. Carlisle tölti be az apánk szerepét, Esme az anyánk szerepét. 5-en vagyunk úgymond tesvérek, de persze nem vérszerinti. Emberévbe számolva Emmett az idősebb majd őt követi Jasper, Rosalie, Alice és én. Emmett és Rosalie egy pár ahogy Alice és Jasper is. Nekem nincs párom és szerintem már nem is lesz. Ha 100 év alatt nem találtam meg akkor már nem is fogom. Alice szerint meg fogom találni csak még nem jött el az ideje. Ilyenkor meg szoktam kérdezni, de csak poénból, hogy mikor jön el sz ideje, vagy látsz-e valamit a jövőbe. És erre a válasz, hogy kidugja a nyelvét egy mosoly kiséretében. Jah persze Alice látja a jövőt. Igen vannak köztünk "különlegesek". Jasper érzi az emberek érzelmeit és irányítani is tudja azokat, én pedig hallom minden egyes ember gondolatát. Elég bizarr. És ami a leggázabb nem tudom kikapcsolni. Az egész olyan mintha egyszerre 1000 ember szolna vagy épp kiabálna hozzám.

- Edward!-hopp ez Alice kissé mérges hanja volt. Ugylátszik ma nem leszek épp beszámítható állapotba.

- Mondd!-kiabáltam neki vissza.

- 2 perc és lent legyél elkésünk!-és ennek most érdekelni kelle?- Jah és Jasper és én ma veled megyünk!-ahoz képes, hogy mindenkinek saját kocsija van inkább beleegyezek. Alicevel nem lehet vitatkozni mindig Ő nyer.

- És azt nem lehetne......?

- Felejtsd el!-hogy ma ne megyek be a suliba. Akartam volna kérdezni.-Edward egy hetet már fél lábbal is kibirhatnál! Nagy levegő és kifúj.

- Oké fogtam.

- Rose, Emm! Gyertek már elkésünk!-ahogy végzett a mondattal már jöttek is.

- Csocsi Öcsi!-nézett rám kalján vigyorral a pofiján. Emm állandóan idétlenkedik és beszológat, és mostanába valahogy mindig engem talál nézni a célpontnak. Gyerekes és nagyon fárasztó.

- Miaz talál te is velem szeretnél jönni?-vágtam neki viszza.

- Inkább megyek veled mint az én egyetlen drága szerelmemmel? Te megvesztél?-talált sűllyedt!

- Emmett Cullen most megbántottál!-vágtam sértödőtt képet.

- Ha-ha Öcsi nagyon vicces vagy. Komolyan.-hát még te szakadtam magamban."Ennek most meg megint mi a baja!"-kérdezte magától! Itt Jasper akkorát röhögött hogy már én sem birtam tovább és elnevettem magam.

- Nagy volt Edward, teljesen betojt.-nyújtotta pacsira a kezét és belecsaptam. Itt már mindenki röhögött kivéve Emm-met. szerintem még mindig nem esett le neki.

- Most meg min röhögtök?-kérdezte sértetten.

- Rajtad Bátyuskám!

- Oké a napi poén is megvolt és természetesen nem tőled Emm-Alice nézett rá jelentőségteljesen-úgyhogy azt hiszem indulhatunk a suliba!

- Nem édesem elmondod hogy mi volt olyan vicces!fujtatott.

- Te édesem!-vágta rá.

- Én hisz nem is csináltam semmit. Tudodmit nem is érdekel asszem ma nem mek suliba. Rose ugye ithon maradt apucival?nézett szerelmére.

- Emmett ehez most semmi kedvem.....-kezdte de Emm közbe szolt.

- Oké akkor sziasztok.-és indult fel a szobályába, de Rosalie utánna kiabált.

- Drága egyetlen szerelmem ha nem hagyod abba ezt azonnal 1 teljes évig eljösz velem minden egyes alkalommal vásárólni! Felfogtad Szívem?-huh asszem most bepöccent.

- Mirevártok még tapsra?-és már nyitotta is Rosenak az ajtót.

- Erröl van szó!-mulatott rajta.

- Ahogy mondod Szívem!-és már a kocsijukban is ültek. Ők egy piros BMW-vel mentek, én meg az ezüstszínű Volvommal. Jezzék hátra ültek. Tisztára ugy érzem magam mintha a sofőrjük lennék. Nem telt bele 5 perc és már a parkolóba kanyarodtunk be. Még ki se száltunk de már minden szem ránk szegezödőtt. Klassz. kiszálltunk és már indultunk is mindenki a saját osztályába. Legközelebb csak a menzán találkozom velük.

Ez volt az 1. fejezet. Ennyi telt tölem most igy elsőre. Ha szerintetek jó lett vagy rossz nyugodtan írjátok meg. Nem lesz mindig ien rövid.-remélhetőleg- nah akkor várom a komikat hogy érdemes-e folytatnom vagy inkább hagyjam a csudába. Kövi nem tom miko lesz. Valószínű, hogy majd ki fogom írni! Puss mindenkinek!