3. fejezet
Órákig autóztunk, majd megláttam az autósztrádán a város fényeit. A házunk mint mindig a várostól nem messze az erdő szélén van. A házunk majdnem olyan mint az összes többi. Olyan Cullenes. 2emelet magas. Sorban parkoltunk le a ház előtt. Carlisle ment előre, hogy kinyissa az ajtót. Én megfogtam a csomagjaimat és egyenesen mentem fel a szobámba. Az én szobám mindig a legtávolabb van a többiekétől. A földszinten van a nappali, étkező, konyha. Az első emeleten van 4 szoba: Rosaliéké, Aliceéké, Esmeéké és Carlisle dolgózószobája. A második emeleten vannak a vendégszobák és nem utolsó sorban az én szobám. Ez a szoba is szinte ugyan úgy van berendezve mint az összes többi:rengeteg CD-k, a legmodernebb hifi berendezés, plazma tv és egy fekete bőrkanapé.
Ma péntek van, szóval van még 3 napunk iskolakezdésig. Pöpec. Alice ebben a 3 napban még vásárólni is el szeretne menni, amivel nem is lenne ekkora gubanc ha nem szándékozna minket is elvinni a plazába amit ma tervezett el egész pontosan, és csak szombat vasárnap megyünk vadászni. Nah azt már valahogy nagyon várom. A kipakolással hamar végeztem nem is csoda nekem életembe nem volt annyi cuccom mint a lányoknak mostanában. A ruháim végeztével levettem egy CD-t a polcról és beraktam a hifibe, majd lefeküdtem úgymond pihenni. Egy idő után arra eszmélek, hogy kopogtatnak.
- Gyere be!-szoltam ki és halkitottam a hifin is egyszerre.
- Hy Edward! Öltözz fel és már indulhatunk is. A többiek már készen vannak.-mondta majd fordult is ki a szobámból.
- Igen? Készen vannak? Még Emmett is? Mert ha Ő nem megy akkor kellene valaki aki elkísér vadászni, mert most már úgy érzem hogy nem sokat birnék ki emberek között-Alice egy picit elgondolkozott egy kicsit majd visszafordult felém és én már azt hittem hogy sikerül megtévesztenem de ez egy nagy tévhit volt részemről méghozzá nagyon nagy.
- Jó probálkozás Öcskös és ezt be is vettem volna ha nem tudnám h már több mint 100 éve vagy vámpír.-a francba, hogy az csudába vette észre! Ezt nem hiszem el. Ilyen komolyan mondom nincs! Hogy lehetne egyszer az életbe becsapni ezt a nőszemélyt! Háborogtam magamban.
- Kössz Jasper!-hm így már mindent értek a kis papucs ezt még visszakapja, de még hogyan.
- Bocs Edward, ha én nem uszom meg akkor senki sem fogja!-mondta majd már Alice mellett ült a Volvom hátsó ülésén. Bezzeg én fuvarozzam Öket.Nah mindegy felesleges magamba morognom azzal egy csöppet se lesz jobb.
- Igyekezz már Edward minél hamarabb megyünk annál hamarabb jöhetünk is haza!-türelmetlenkedett Alice.
- Nem Alice nálad az semmin sem vátoztat hogy milyen korán vagy későn indulink te ugyanolyan sokáig vásárólsz minnt mondig nálad semmi sincs időhöz kötve. Vagy netalántán rosszul tudom?-kérdeztem kihívoan.
- Ne kummogj már Edward hannem indíts már!-utasított nah kicsoda naná hogy Alice.
- Várjunk csak Carlisle hol van?-kérdeztem gyanakodva.
- Jah Edward ülj már be szerinted hol lenne éppen Carlisle? Hát bement az itteni kórházba.
Az egész napot azzal töltöttem, egyik fülkéből a másik fülkébe futkoztam egy raklap ruhákkal. Emmett Jasper és én az utolsó 2 órában csak egy padon ültünk és a bejáratót néztünk megállás nélkül, mikor bukkan fel Esme, Rose és Alice. Egy kis ideig még bámultunk magunk elé sztán megéreztük a lányok illatát. Nah végre! gondoltam magamban.
- Jaj fiúk ennyire ne unjátok már magatokat könyörgök!-sajnálkozott Alice.
- Mi probálkoztunk, de egyszerűen nem megy! Menjünk már haza!-rimánkodtam.
- Igen mi is menni akarunk!-nézett Emmett rám és Jasperre.- Én ezt épp ésszel nem birom már sokáig. Legalább akkor ne töszmörögjetek ennyit ha mi is itt vagyunk veletek.-kezdett hadonászni Emmett köztünk.
- Tisztára mint az óviba. Mikor nőttök már fel?-kérdezte Rose költöien.
- Hát Drágám ezzel a kérdéssel már jó régen elkéstél-rötyögött Emm.
- Ha-ha nagyon vicces vagy ma Édesem.
- Oké-oké én most megyek vadászni aki velem szeretne jönni az most jöjjön mer én már nem birom sokáig.-kérdeztem, de már félig az ajtót fixiroztam.
- Várj Edward ha jól látom akkor mindenki megy.
- Oké akkor vágta!-és én már rég benn voltam az erdő küzepén.
Fogalmam sincs hogy mennyi ideje vadászok már már egyik oroszlánról és szarvasról a másikra, de egyszercsak Alice buksiját véltem felfedezni a fák közül.
- Gyere Edi lassan mennünk kell a suliba.-kezdett hugi a ház felé ráncigálni.
- Utálom ha így hívsz! Csak szimplán Eaward! Okés?
- Jolvanna azért nem kell leharapni a fejem. Fussunk versenyt?
- Ugyis tudod, hogy én fogok nyerni.
- Attól még futhatunk egyet.
- Ha ennyire veszteni akarsz? Állok elébe.-és már futottunk is.
Kis idő után odaértünk a házhoz. a nappaliba érve én megálltam, Alice pedig tovább futott az emeletre, amilyen gyorsan eltünt olyan gyorsan elő is bukkant.
- Mindenkinek kitettem az ágyára, hogy mit vegyen fel ugyhogy tünés öltözni! 5 perc és indulunk.
Nagy nehezen fölbattyogtam a szobámba és átöltöztem pedig az előző ruhámnak sem volt semmi baja. Nah mindegy én nem veszekszek senkivel sem.
Pár perc múlva el is indultunk az iskolába. A parkólóba érve Alicenak látomása lett de mire rákoncentráltam volna már el is rejette előlem. Majd megszólalt.
- 5, 4, 3, 2, 1-amint végzett a számolással egy lepukkant Chevy gurult be a parkólóba.Mindenki elkezdett akkorát nevetni, hogy szegény lányt sajnáltam akinek lővése sem volt mi a nyavaján röhögünk ennyire.-Oké-oké ez csak poén volt. És 3, 2, 1.-És zumm. Egy piros ferrari volt ha jól láttam. Ugylátszik ez a csaj nem fél az itteni rendöröktől. És ekkor a lány kiszállt a kocsiból és nekem az államat valahonnan a csatorna mélyéről kellett összevakarnöm. ?ég életemben nem láttam ilyen gyönyörő lányt. A lány körülnézett és rajtunk megakadt a szeme, de azon belül is inkább rajtam. Aminek én felettéb nagyon örültam.
Ne haragudjatok rám annyira hogy ennyit késtem de 3 teljes hétig nem voltam gép közelbe. nah de nem mentegetözök itt a 3. fejezet jó olvasást! bétázni már nem volt időm elküldeni mer már igy is ég a pofám h ennyit késtem! Még 1x ne hari érte! kérek szépen sok-sok komot léccy! xoxo Sabella
